Ákos: A Bibliakritika jelentősége

Erasmus

 
 
 
Az MS 61 jelzésű szövegvariáns a XVI. században (1520) készült teljes Újszövetségi kézirat, amely először tartalmazza, az I. Jn. 5:7 (comma johanneum azaz a „. Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.”)- as betoldást. Erasmus görög Újszövetsége 1519-ben még nem tartalmazza -1522-ben már igen. Az MS 61 alapján vette be becsületből az Újszövetség szövegébe a betoldást, a kézirat előtt egyetlen görög szöveg sem tartalmazta a betoldást a három mennyei bizonyságtevőről. Rendelésre készült egy vulgatából, azaz latinról görögre, a comma johanneum (I. Jn. 5:7). A comma johanneum a IV. századból való Instantius püspök széljegyzete volt, amely belekerült a régi latin fordításokba, 800 előtt nem tartalmazta a vulgata sem. Erasmus 90 helyen volt kénytelen a jelenések könyvét megváltoztatni. Erasmusnak csak hiányos jelenések tekercse volt görögből, ugyanakkor a nyomdász sürgetése miatt nem volt idő kéziratot keresni, ezért a vulgatából fordított vissza görögbe, tehát Erasmus által kidolgozott görög újszövetség jelenések könyve egyetlen korai kézirattal sincsen összhangban, mégis ez a változat került a textus receptusba (az elfogadott szövegek közé). Egyébként Erasmus munkájára ez jellemző volt, tehát az újszövetsége Vulgata visszafordításokat tartalmaz több esetben is. Erre példa az Apcsel 9:6 is „És ő remegve és csdálkozva ezt mondta, Uram mit akarsz, mit tegyek?” Ez egyetlen görög nyelvű kéziratban sem fordul elő. Mivel ezek a fordítások bekerültek a textus receptusba, annak az is az eredménye, hogy az angol King James fordításba is bekerültek, hiszen az a textus receptus alapján készült.


Ennél a töredéknél mindenféleképpen ki kell emelnem Rotterdami Erasmust és munkásságát pozitív értelemben, a sok hiányosság ellenére is. Az első dolog, ami említést érdemel, hogy a középkori gondolkodásmód megváltozása nagymértékben köszönhető Erasmusnak. A reformáció megalapozója volt Erasmus. A bűnvallás tekintetében kimondja, ne a másik embernek, hanem közvetlenül Istennek valljuk meg bűneinket. A humanizmus egyik jelszava „ad fontes”, azaz vissza a forrásokhoz, a középkor skolasztikájával szemben a biblia tanulmányozását helyezi előtérbe, és a bibliai nyelvek tanulmányozását. A humanizmus bebizonyította, hogy a biblia latin fordításai megbízhatatlanok és ezért a rá épülő teológia is megbízhatatlan. Erasmus az újszövetséghez négy forrást vett alapul, kivéve a jelenéseket, mert ahhoz csak egy kézirata volt. Ez utóbbiból öt vers hiányzott, ezért azt latinból fordította vissza görögre.
 
Erasmus Lorenzo Valla munkáit is felhasználta a szöveg pontosításához. A teológusok döbbenten hasonlították össze az általuk ismert latin szöveget a régebbi göröggel! A reformerek örömmel a konzervatívok megrökönyödve fogadták a görög kiadást, mivel az egyház hitéletét és gyakorlatát jelentősen befolyásolta, megkritizálta az új szöveg. Kiderült például, hogy a házasság (Efezus 5:31-32) nem szentség (sacramentum), hanem titok (müszterion). Az sem mindegy, hogy vezekelni kell-e, vagy a gondolkodásmódot megváltoztatni, A Máté 4:17-ben vezekeljetek van, a korai görögben pedig a térjetek meg. Ez pedig a gyónás szentségének a megkérdőjelezése, azaz a külső gyakorlat (gyónás) helyébe a belső lelki magatartás kerül. Erasmus a Mária tiszteletéhez is igazított (Lk. 1:28) „gratia plena”- „kegyelemmel teljes helyett”, a korai szöveg: „aki kegyelmet talált”, azaz egy kedvelt személy. A Vulgata tekintélye hanyatlani kezdett, megnyílt az út a pontosabb szövegek felé, a pontosabb szövegek pontosabb megértést szülhetnek, és megkérdőjeleződött sok dogma. Mindazonáltal Erasmus katolikus maradt.
 
Markis Simon: Rotterdami Erasmus c. könyve részletes életrajzot tartalmaz.