Ákos: A Bibliakritika jelentősége
Észrevételek a Márk féle szöveghez
Szerzők: ismeretlenek.
Az első írott feltételezés arról, hogy egy Márk nevű ember írta, Papiasztól
származik, aki 100 évvel Jézus után élt. A hieropoliszi püspök, Papiasz Az Úr
beszédeinek magyarázata (i.sz. 130) című művében kifejti, hogy a Márk
evangéliumot Péter tolmácsa készítette, ám nem a megtörtént események
sorrendjében, hanem ahogyan Péter a hallgatói számára elmondta azokat. Majd ezt
követően 325-ben Euszebiosz írja bele az Egyháztörténetébe, hogy Márk Péter
tolmácsa volt, de maga Péter a tanítást szükség szerint alakította. A tolmács
konkrétan azt jelentette volna, hogy Péter arám nyelven beszélt, Márk pedig
görögre fordítva magyarázta. Papiasz feltételezését, több teológus is cáfolta, a
szerzők ismeretlenek. Aztán, ahogy telt múlt az idő Jeromos, elkezdte hirdetni,
hogy ez a Márk az újszövetség egyéb irataiban szereplő János Márkkal azonos,
valamint az első Péternek tulajdonított levélben szereplő Márkkal. Csakhogy az
első Péter levélről időközben kiderült, hogy nem Péter írta. Ha létezett is Márk
nevű keresztény útitárs, ahogyan írnak róla, akkor sincsen semmi utalás arra,
hogy ez a Márk írta volna evangéliumot.
A cím: kata Markon (Márk szerint), későbbi feliratként kapcsolódott a
szövegekhez. A ''kata'' tárgyesettel az jelenti: ''szerint'', a Márk görögül
Markosz, ennek tárgyesete: Markon.
A cím adása azért is szükséges volt, hogy meg tudják különböztetni a többi
evangéliumtól. A Márk szerinti evangélium cím a második századból való.
Keletkezési helye: ismeretlen.
A Péter vonal elfogadása miatt Rómát tartják keletkezési helynek, mások
Anthiókiát, megint mások Alexandriát.
Keletkezési idő: ismeretlen. i.sz. 40-70-ig terjedő intervallumban besorolható
bárhová. A qumráni esszénusokat a rómaiak elpusztították. Három qumráni
papirusztöredék három Márk evangéliumi szakasszal megegyezik, 50-ből származnak,
sőt némelyek szerint öt ilyen szakasz van, ezek vitatott töredékek. Van egy
fejezet, melyben Jézus azt mondja, hogy kövessenek egy embert, aki korsó vizet
visz (Mk.14:13, Lk.22:10), csakhogy ebben a kultúrában a nők, asszonyok visznek
korsó vizet, a férfiak nem, kivételt képeznek az esszénusok, ahol az
egyenlőségre törekedetek. Az esszénusoknak volt házuk Jeruzsálemben, amit Jézus
és a tanítványok használhattak, ahová nyugodtan bemehettek, írja Alfaric Prosper.
Amennyiben elfogadjuk azon kutatók véleményét, hogy a töredékek megfelelnek a
Márk szövegének, akkor az azt jelenti, hogy 50-ben már a Márknak ez a három
perikópája készen volt. Mivel az Apcselt, 62-ben adta ki Lukács, s az
evangéliumát az előtt írta, s ebben az egyben megegyeznek a teológusok, hogy a
Lukács evangéliuma felhasználja a Márk evangéliumát, s mivel azt az Apcsel előtt
írta, így 50 és 60 között mindenképpen készen kellett lennie a Márknak.
A Márk evangélium megírásának az eredeti célját leheteletlen meghatározni. A
szerkesztők céljait viszont be lehet határolni, kifejezetten teológiai célú
szövegek kerülnek az evangélium szövegébe.
Az egyik ilyen cél, hogy a főszereplőt Isten különleges fiának mutassák be, a
legrégibb kéziratokban ugyanis a Márk 1:1-ben nem szerepel az „Isten fia”
kifejezés. A másolókra jellemző, hogy ilyen kifejezéseket illesztettek a
szövegekbe, ezért sok esetben ahol nem maradt régebbi kézirat nehéz eldönteni,
hogy mi szerepelhetett az eredeti szövegekben. Az evangélium, vagyis örömhír
tartalma is változott, a szinoptikus evangéliumokban az Isten országának az
evangéliumát hirdeti Jézus, a többi újszövetségi iratban, a páli krisztus
evangéliuma hirdetése található, amely a váltságáldozattal van összefüggésben.
Az evangélium másik értelmezése magát az elbeszélő irodalmi műfajt jelöli. Ha ez
a kezdete az evangéliumnak, ahogyan Márk kezdi, akkor sem a János, sem a Lukács,
sem a Máté nem kezdi helyesen! Amennyiben a többi evangélium kijavítására
törekedett a bevezető rész, abból konkrétan az következik, hogy a Márk
evangélium bevezető része a többi evangélium után került a Márk evangélium
elejére, azaz a gyerekség történetekkel a szerző nem értett egyet, vagy
lényegtelennek tartotta, hogy azok az evangélium szerves részei lennének.
Ebben az evangéliumban érvényesül a többi evangéliumból hiányzó adopcionista
teológia. A szó maga a latin adoptio azaz „örökbefogadás” szóból származik.
Ókori krisztológiai tan latin elnevezése, amely tagadja a krisztus emberi élete
előtti létezését. Jézust embernek ábrázolja, akit Isten akkor fogadott a Fiává,
amikor Keresztelő János megkeresztelte. Ez egyúttal antidoketizmus, azaz a
fantomtest hitet is tagadja. A fantom testet azok a gnosztikusok vallották, akik
szerint Isten, mint lélek semmilyen közösséget nem vállal az anyaggal, mivel az
anyag maga bűnös, és Istennek nem lehet köze a bűnhöz. Nagyon fontos az a tény,
hogy Jézus a Márk 8:30 szerint kifejezetten megtiltja, hogy őt messiásnak
tartsák, illetve ezt mondják róla. Ezért hát, a krisztus megnevezés, ami későbbi
teológiát tükröz, mint Jézus ideje, bárhol fordul elő, hamis, mivel nem Jézus
szándékát, s nem Isten akaratát tükrözi.
A Márk 1:2-ben a Malakiás 3:1-ből és Ézsiás 40:3-ból való idézetet a korai
kéziratokban az „amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében” formula vezeti
be. A későbbi másolók, tudták, hogy itt gond van, és átírták a szöveget, „amint
meg van írva a prófétáknál”-ra. Márk 1:9-11: Jézus megkeresztelkedéséről szóló
legenda. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetséges az, hogy megkeresztelkedett,
hiszen a legendák születnek történelmi tényekből, hanem azt jelenti, hogy az
elbeszélés ki lett színezve mivel a leírás a hit érdekében született és nem
konkrét életrajzi adat. Ha a bemerítés jelentőségét Jézus messiássá felkenésében
állapítjuk meg akkor Jézus messiássá szentelése abból az időből származik,
amikor már Jézust messiásnak tekintették.
Márk 1:12-13: A megkísértés legendája. A legenda továbbfejlesztett változatát
olvashatjuk a többi evangéliumban. A 40 napos idő intervallum, Izrael 40 éves
szintén pusztai tartózkodásával rokon (a megkeresztelkedéssel kapcsolatban innen
jön az az ötlet, hogy a népéért és nem maga miatt vette a bűnbánat
keresztségét), a továbbfejlesztett változatban 40 napos böjt is kialakul, épp
úgy, mint Illés, vagy Mózes esetében. Teológiai mondanivalója, hogy Jézus
különleges személy, aki képes ellenállni a sátán kísértéseinek, mivel szintén
abból a hitből keletkezett a legenda, hogy ő a messiás.
Márk 1:41 - Codex-D változat, Jézus mérgesen kinyújtotta kezét. Az együttérzés
haraggá változik, ezt a mozzanatot a többi evangélium törli. A Márk evangélium
gyakran leírja, hogy Jézus tanított, de nem írja le mit (1:21,39, 2:2,13,
6:2,34, 10:1).
Márk 2:5: A bűnbocsánat adásának a hatalma. Az eredeti történet, egy
csodatörténet, az ebbe bekerülő elem bűnök megbocsátásának a képessége. A korai
egyházban kialakuló szent gyónás és a papság későbbiekben intézményesített,
kapott hatalma az, ami itt megjelenik a mondat beiktatásával. A hatalomra való
jogot a gyógyítás formálja, az apostoloknak a későbbiekben különleges
gyógyításokat tulajdonítanak, hogy a bűnök elengedésének és megtartásának a
jogát saját maguknak bitorolják. Mindezek ellenére nem zárható ki az sem, hogy
Jézus felhívja a figyelmünket valóban, erre a mindenki által tudott emberi
képesség gyakorlására, aminek a neve: megbocsátás.
Márk 2:17: Vannak tehát igazak, szemben a kereszténység mindenki bűnös páli
felfogásával.
Márk 2:26 Márk 3:5, (10:41) Jézus újra haragra gerjedt, ez megint kimarad a
Mátéból és a Lukácsból.
Márk 3:15 „rettenetes fény csapott ki a vízből és a jelenlévők mind megrémültek”
– kiegészítés van apokrif irodalomból az evangélium szövegében némely latin
kéziratban.
Márk 4:28 A görög nyelvű kiadásukban Westcott és Hort ezt a szakaszt
betoldójellel jelölte meg, ezt azért tették, mert régi hibát véltek felfedezni a
szakaszban, a jel a javítás szükségességét jelentette.
Márk 6:3 A legkorábbi papiruszokon „az ács, Mária fia” szerepelt, ezt hitvédelmi
szempontból változatták meg (vsz. Celsus miatt) ács fiára.
Márk 7:3-4 alapján azt lehet mondani, hogy nem zsidóknak íródott, hiszen
magyarázza a zsidó szokásokat, a címzettek pogányokból lett keresztények
lehettek.
Márk 7:36 és párhuzamos helyein: senkinek ne mond el. Nem lehetett megtörtént
esemény, hanem az evangelista fikciója, hiszen tömeg van jelen, az evangelista
két nézetet akart kibékíteni, az egyik miszerint húsvét előtt, nem volt messiás
Jézus csak húsvét után, kivéve azt a részt ahol félelmet említ és áldozatot,
ugyanis megtörténhetett az, hogy a főpapok nem nyilvánítottak egészségesnek
valakit és így nem mehetett vissza a családjához.
Márk 8:31 „három nap múlva fel kell támadnia” helyett harmadnapra lett átírva a
szöveg, az időrendi bonyodalmak elkerülése végett.
Márk 9:29 „böjt” a kifejezés bekerül a szövegbe a szerzetesek által, hiszen a
böjt keresztény kötelezettség lesz az aszkézis térhódítása miatt.
Márk 10: 7 A „ragaszkodik a feleségéhez” betoldás, a régi iratokban nem
szerepel, ráadásul ha elfogadnánk, akkor a nőkre nem volna érvényes a mondás. Az
ókori zsidó gondolkodásban a test, a lélek azonos jelentése: ember. Magyarán a
folytatása az is lehet, hogy ketten egy emberként viselkednek.
Márk 12:42: A -lepta dyo- csak Heródes által uralt területen volt használatos
ezért nem keletkezhetett Rómában az evangélium, hiába latinizmus.
Márk 13. Az eseményekből visszavetített jövendölés Jeruzsálem pusztulására,
kivéve a 13:14-et, ami a Caligula eseményt rögzíti.
Márk 13:11 szövegváltozás, „ne készüljetek fel előre a védekezésre”, „ne
aggódjatok előre”.[miről mi változott?]elsőről a másodikra
Márk 13:32 „sem a fiú” kikerül a szövegből, mert méltatlanak tartották, hogy
Jézus ne tudjon valamit, később visszakerült.
Márk 14:62 hitvédelmi változtatás, a régebbi szövegek szerint a főpapnak mondja
Jézus, hogy ő meg fogja látni az ember fiát.
Márk 16: 3 „A nap harmadik órájában az egész földkerekségre sötétség borult, s
angyalok szálltak le a mennyből. Ő pedig az élő Isten ragyogásában feltámadt, és
amint felszálltak vele a mennybe, azonnal kivilágosodott. Akkor ők (asszonyok)
közelebb húzódtak a sírbolthoz.” Ez a márki szövegvariáció egyik jelentős része
volt több iratnak.
A Márk evangélium utolsó fejezete a legkorábbi kopt nyelvű szahidi kéziratokban
a 16:8-al véget ér,, a 9-20-ig terjedő szakasz betoldás, amely egy régebbi
kéziraton sem szerepelt. A Márk 16:8-as befejezése egy elég jelentős
szövegcsoportra jellemző volt méghozzá az alexandriai szövegcsoportra, ugyanis
az egyik legjelentősebb B. jelzésű Codex Vaticanus valamint a Codex Sinaiticus
is befejeződik a 16:8-al. Van olyan kézirat, ahol egy rövidebb befejezés van a
8. vers után és van olyan ahol a 16:14 többfajta különféle kiegészítések
találhatóak. Van, ahol középhosszú befejezés van. Egy örmény kézirat szerint, a
9-20 tartó verseket Arisztón írta, aki Papiasz (60-130) kortársa volt.
Mivel a Márk evangéliuma a legrövidebb ezért ez felelhet meg leginkább a szóbeli
ősevangéliumnak, a fenti fejezetekben leírt indokok miatt.