Ákos: A Bibliakritika jelentősége

Szövegkritika és betoldások

 
 
 
A szövegkritikai alapelvek szerint a kéziratok másolása közben keletkezett változtatások két csoportba sorolhatók:
 
1. Tévedéshibák útján kerültek bele a szövegbe
2. Szándékosság útján kerültek bele a szövegbe
 
A tévedésből keletkezett hibák további négy csoportba oszthatók:
a, szemhibák (kihagyás, betűk, vagy szavak megkettőzése, betűk vagy szavak felcserélése)
b, fülhibák (félrehallás-félreértés a diktálás során)
c, emlékezethibák (szinonim szóval való helyettesítés vagy hasonló szövegrészlet befolyása)
d, megítéléshibák (széljegyzetek szövegbevétele). A megítéléshibáknál nem lehet meghúzni a tévedés és a szándékosság közötti éles határvonalat.
 
Példa Megítéléshibákra:
 
- János evangéliuma 5: 3/b és 4, a népi hiedelem bevevése.
 
„Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.”

Az újszövetség legrégebbi kézirataiban nincs benne ez a bibliavers. A történet hátterének magyarázataként rakták bele, a bizánci szövegtípusba, azért hogy leírják a tó gyógyító erejének néphiedelmét. A bizánci szövegtípus a negyedik században alakult ki. Nemcsak a józan értelemnek mond ellent ez a vers, hanem a helyes erkölcsi érzéknek is. Mivel teljesen elfogadhatatlan az, hogy Isten angyala kavarta volna fel a vizet, tülekedést idézve elő ezzel a szenvedők között, a csalódásokról nem is beszélve és a keserűségről, amit azok a betegek éreztek, akik nem képesek a versenyben elsőre a vízbe érni.
 
A régi kéziratok összehasonlítása alapján, másolásbeli eltérés és hozzáfűzött magyarázatnak minősül ez a rész. Jézus gyógyító szándékát nem befolyásolja, ám Istent úgy állítja be, mint aki az emberek betegségén akar szórakozni. A magyar Bibliánkba is csak azért került bele, mert a XVI. Századi fordítások az Erasmus által kiadott görög Újszövetség alapján készültek, ami a Bizánci szöveget tartalmazta. Erasmus 1516-ban adta ki a görög fordítású újszövetségét, 1541-környékén Sylvester János készítette az első újszövetségi bibliafordítást Erasmus görögéből magyar nyelvre, magyarázattal kiegészítve. Ezen a téren igen nagy a homály, mivel állítólag Sylvester János eredeti görögből fordított, ami kétséges, mert az eredeti szövegek állítólag már a második században eltűntek.
 
Így jutunk el oda, hogy Erasmus fordítása, aki a latinnal együtt jelentette meg a görög verzióját, kerülhetett Sylvester Jánoshoz, így fordíthatott görögből. Ezt részletesen kifejti: Balázs János: Sylvester János és kora Bp. 1958, 239–260, 420–424. Erasmus nem a Vulgatát fordította görögre, hiszen pont a Vulgata kijavítása miatt fordított. 1590-ben Károli Gáspár bibliája nem új keletű első dolog, sőt nem is egyedül végezte a szerkesztést ő maga írja: ,,Akik ezelőtt valami részt fordítottak az Bibliában, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük.'' Tehát a Károli bibliához már a teljes Sylvester féle Újszövetség rendelkezésre állott. Az első nyomtatott Károli fordítású bibliaszövegek a bizánci szövegből készültek, jellemzője, hogy ugyanazon szövegek több variációit egybemossa.
 
A „textus receptus” (katolikus elfogadott szöveg) Henry Stephanus, Robert Stephanus, Theodore de Béze (1519-1605) készített szövegvariáns, amit Bonaventura és Abraham Elzevir nyomdászok és kereskedők 1624-ben jelentettek meg. Ekkor még nem volt szövegrecept, ám 1633-ban megjelent egy második kiadás, melyhez egy úgynevezett Daniel Heinsius tanár a következő előszót írta: „Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nuhil immutatum aut corruptum damus” Magyarul ennyit tesz: „Az általánosan elfogadott szöveget tartod a kezedben: semmit sem változtattunk meg benne, és hibát sem ejtettünk.” Ez a kiadás tehát önmagát kikiáltotta egyetlen hiteles szövegnek, és a népszerűsítés következtében egyeduralkodóvá vált. Évszázadokon keresztül ezért ezt sokszorosították és viszonyítási alap lett. 1881-ig minden fontosabb protestáns fordítás alapja. Tekintélye olyan hatalmasra nőtt, hogy aki meg merte kérdőjelezni az szentségtörésnek számított. Pedig maga a szöveg ötletszerűen összegyűjtött és csak késői minusculus szövegen alapul, és tucat helyen olyan variáns tartalmaz, amelyet egyetlen ismert görög kézirat sem. Az Erasmus által készített hibajegyzéket, ami a nyomdai hibákat tartalmazta, figyelembe sem vették. A „textus receptus” ilyen, mindenki által elfogadott szöveggé válik, háttérbe szorítva négyszáz évig a szír és az alexandriai szövegeket.
 
A leginkább bizánci hagyományt őrző pergamen a Tetraeuangelion. Az alexandriai szöveg a Vaticanus Kódexben és a Sinaiticus Kódexben bukkan fel, ám ezek már úgynevezett „semleges szövegek”, hiszen a negyedik századból való, szerkesztett szövegek. A szövegcsoportok között vannak köztes szövegek, amelyek átmenetet tartalmaznak a keleten és a nyugaton elterjedt variációk között. A szövegeket típusokra osztani segített földrajzi keletkezésük, és a keletkezésük időpontja. Az eredeti szöveg helyreállításához segítséget nyújtanak a másolatok, a másolatokban szereplő eltérések. A másolói beavatkozások indítékait sok esetben meg lehet határozni, hiszen beszélhetünk gondatlan és gondos másolókról, a gondos másolók a szöveg tartalmát is figyelték és kiegészítéseket végeztek az adott kor vallási hiedelmeinek aktualizálása végett. A gondatlan másolók, tartalmilag nem kapcsolódtak a szövegekhez ezért itt viszont a hibák lehetőségének van nagyobb aránya az eltérésekben.
 
A Nestle Aland, és a Greek New Testament tartalmazza a kutatók által leghitelesebbnek minősített szöveget. Az eredetiségre törekvéskor több szempontot vettek figyelembe, minél régebbi annál hitelesebb, minél gyakrabban fordul elő, annál hitelesebb, figyelembe véve a keletkezés és leszármazás szempontjait. Minél rövidebb annál hitelesebb, hiszen a másolás tevékenységére csakúgy, mint a szóbeli áthagyományozódásra a bővítés törvényszerűsége jellemző. Ha egy szakasz nehezen érthető szintén eredetibb, mint az időközben érthetővé tett szakasz, ha a párhuzamos részektől eltér szintén eredetibb, mivel a későbbi szerkesztés összefüggéseiben törekedett a harmonikusságra. Lukács egyértelműen felhasználta a Márk evangélium felét. Majd a nem Márktól származó szakaszokat beleillesztette több esetben. Az erről szóló elemzést Kocsis Imre kifejti bevezetés tudományában, amely az interneten is megtalálható.
 
Egy példa a szövegkritikai helyességre való törekvésre, a szír szöveg helyességére:
 
„Sokkal nagyobb értelmezési problémát okoz egy másik közismert, „tevés” példázat: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” A keresztény igehirdetők az elmúlt századokban változatos módszerekkel próbálták megmagyarázni, hogy mi köze a tevének a „tű fokához”, ahhoz a picinyke lyukhoz, amelybe a cérnát szokás fűzni. A legismertebb ilyen magyarázkodás szerint Jeruzsálemnek volt egy „Tűfok” nevű kapuja, amelyen keresztül mindössze egyetlen gyalogos, teher nélkül volt képes magát átpréselni. Ezzel a tetszetős magyarázattal csak egy a gond Grüll Tibor szerint: Jeruzsálemnek soha nem volt ilyen kapuja. Ehelyett értelmesnek tűnik az a megoldás, amely azzal magyarázza a példázat eredetét, hogy az arámiban a gamla nemcsak tevét, hanem kötelet is jelentett. Így a mondás eredetileg így hangzott: „Könnyebb a kötélnek a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Ezt a verziót Máté evangéliumának IV. századi szír fordítása is alátámasztja.” – írja Grüll Tibor
 
Szándékos változtatások:
 
- Apcsel. 8: 37 (keresztény dogma bevevése)
„Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.”

- 1Jn. 5: 7 (keresztény dogma bevevése)
„Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy.”

A Károli féle Bibliában így található ez a szakasz. A katolikus Békés-Dalos féle kiadásban, már zárójelben van az adott szakasz és a lábjegyzetben olvasható, hogy a görög szövegekben nem volt benne ez a rész csak a 6. században került hozzá magyarázatként és ezt követően került bele a Vulgatába. Neve: Comma Joanneum). A református és az Új világ fordításban (a Jehova tanúi által készített bibliafordításban) nincs benne.
 
A szent hármasság kimutatható betoldása a Jelenések könyvében:

- Jel. 1: 11 „Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó” (dogmaigazolás betevése) A Jel 1: 8 –ban az Atya nyilatkozik meg, mint alfa és omega. A Jel. 1: 17-ben Jézus nyilatkozik meg, mint első és utolsó. A Jel. 1: 11-ben a kettő közé tesz egyenlőséget a betoldás, hogy a szenthármasságot erősítse, holott az nem szerepelt a régi iratokban. A Károli-ban szerepel még a beletoldás, a Békés – Dalos féle bibliában már nincsen benne. Az új világ fordításban szintén nincsen benne.


A szándékosságból eredő változtatásokról:
a, Megváltozott a szövegek nyelvtani formája (ez a különböző fordítások és a nyelvek fejlődésének elmaradhatatlan következménye) például a „vala” szó a Károli bibliában még szerepel, a későbbi fordításokban aktualizálódik a kor élő nyelvéhez és „volt” lesz belőle. Ez ugyan még a szöveg értelmén nem változtat, de a fordítások sok esetben tartalmi változást takarnak.
 
b, Betűzésbeli változások (kis-nagy betűk jelölése, szerkezeti versbeosztás). 1551-ig nem voltak számozva a versek, a fejezetek pedig nem követik mindenhol az egyöntetűséget, vagyis mondjuk ami a 23 fejezettel kezdődik annak az eleje tartalmilag a 22 végéhez tartozna például.
 
c, Lekcionáriumok, azaz a liturgia által áthagyományozott ismétléses szentlecke amit, mindekinek tudnia kellett a gyülekezetben. Ezek nem egyértelműen bibliai szövegek, hanem a közösség monoton szóismétléséből kialakult leírt gyakorlata, hagyománnyá kövesedve, vagy időnként valamilyen magyarázat, vagy az úrvacsora, nem evés-ivással, hanem kultuszgyakorlattal, vagy egy vallási elem, ahol a pap szertartást végez, és igéket használ. Ezekben az esetekben szó sincs már szeretetvendégségről, hanem vallási gyakorlatról van szó. Például a pap azt mondja: „Íme hitünk szent titka”, és felemeli a kelyhet a nép egyszerre rámondja: „Halálodat hirdetjük Urunk és hittel valljuk feltámadásodat” beolvasztása a szövegbe. A legsúlyosabb hibákat képezik a lekcionáriumok beemelése.
Példa: Mt. 6: 13 (liturgia bevevése) „Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”
 
A legősibb („eredeti”) szöveg helyreállítása érekében, elsősorban a szöveg-szerkezetet kell rendszerezni, vizsgálni. A vizsgálatok eredményeképpen csoportok jönnek létre, amelyeket ismételt összehasonlítás után vissza lehet vezetni egy őstípusra. Ez a szövegkritika lényege. Az a kifejezés egy újszövetségi szöveggel kapcsolatban, hogy „az eredeti görög szerint” egész biztosan nem helyes, mivel Jézus korában az arám nyelvet használták. A helyes kifejezés egy újszövetségi szöveggel kapcsolatban: a legrégebbi kéziratok tanúsága szerint, mivel a koiné görög szövegek fordításból, másolásából származnak. A koiné az ókori görög nyelvtípus, amin íródtak a tekercsek, hiszen a görög ma nem az, mint akkor. Lehet a különbség a nyelveik között olyan, mint az óhéber és héber között. Külön nehézség a tudósnak, hogy a régi koiné görögöt kell tudnia, ezért nem görög nyelvi szótár kell neki, hanem Ógörög szótár.
 
Mindez azt bizonyítja, hogy nem áll rendelkezésünkre eredeti irat, csak másolt, mindazokkal a hibákkal, amelyeket az irat a másolás közben elszenvedett. Amennyiben az eredeti mondanivalót keressük a másolás során keletkezett betoldások kiszűrése a cél. A csoportokba osztásnál figyelembe kel venni a külső és a belső ismertetőjegyeket. A külső ismertetőjegyek: a szövegben található szövegszerkezet kora és földrajzi elterjedtsége. A belső ismertetőjegyek: a szerzők, másolók szokásai (például helyettesítési szokások: nehezet egyszerűbbel, akadozót gördülékenyebbel, rövidebbet a hosszabbal). Ha a másolók helyébe akarjuk képzelni magunkat, akkor próbáljuk meg a legrégebbi Károli bibliát a mai magyar nyelvre átírni.
 
Amikor keresztény tanításokat találunk a szövegekben, holott az irat keletkezési ideje ezt nem indokolná, akkor egyértelműen a később keletkezett tanítások egységes merev szerkezetét lehet felfedezni a szövegösszefüggéseket vizsgálva.
 
Négy nagy csoportbeosztása az elemzőknek: Bizánci, Nyugati, Konstantini, Alexandriai.
 
Maga az Ószövetség sem azonos a zsidóságon belül a pontozásos eltérések. Mivel az óhéber szöveg csak mássalhangzókat jelölt, a későbbiekben pontokkal jelölték a magánhagzókat a kiejtés és a tartalma a szavak tartalma megkülönböztetése miatt. Például jhvh-ból  lett jahveh és jehovah is ez utóbbi azért, mert ugye tiszteletből nem mondták ki isten nevét nehogy vétkezzenek és az adonaj aoa magánhangzóját helyettesítették be a jhvh közé így alakult jahovahra majd jehovára. Tehát a punktálás végeredményben magánhangzókat jelöl. A Szentpétervári kódex (1008) például a babilóniai írástudók által punktált (pontozott) szöveget tartalmazza. A ma rendelkezésünkre álló legpontosabb újszövetségi iratgyűjtemény a Novum Testamentum Graece Eberhard Nestle és Erwin Nestle munkája, akik Tischendorf, Wescott-Hort és B. Weis szövegei együttes vizsgálata alapján új újszövetséget szerkesztettek. A legjobbnak tartott konkordancia a görög szöveghez a Schmoller Handkonkordanz. A bibliai szövegek vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a logikát, műfaji elemzést, nyelvi és nyelvtani elemzést, az adott szóhasználat jelentését az adott korban, a szövegösszefüggéseket, a történelmi helyet és helyzetet és a párhuzamokat. 
 
Érdekesség: A Codex Syro-Sinaiticus-ban Mt 1,16 lectio variansa így hangzik:
 „Jákob nemzette Józsefet, József, Mária férje nemzette Jézust'' szemben az általánossá vált „Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik.” károli féle szöveggel.
 
A kódexek három különböző formában tartalmazzák ezt a verset:
1) Fenti fordításunk szerint, azaz: Jákob nemzette Józsefet, [annak a] Máriának a férjét, akitől született Jézus, akit Krisztusnak
mondanak.
2) Jákob nemzette Józsefet, akinek a [vele] eljegyzett szűz, Mária szülte Jézust, akit Krisztusnak mondanak.
3) Jákob nemzette Józsefet, József pedig – akivel eljegyezték Máriát, a szüzet – nemzette Jézust, akit Krisztusnak mondanak.
A harmadik forma (sínai szír kódex) határozottan József testi apaságáról beszél. A vonatkozói mellékmondat („akit Krisztusnak mondanak”) teremti meg a hidat a 18. verssel kezdődő elbeszéléshez, amely majd jogi apasággá alakítja át József természetes apaságát, megfelelően a zsidó alapelvnek: „Ha valaki azt mondja: »Ez az én fiam«, akkor az az ő fia.” Az első forma (pl. Alef és B kódex) igyekszik egyensúlyt teremteni a két felfogás között: Józsefről Mária férjeként beszél, Máriáról pedig mint aki Jézust szülte. A második forma (pl. ólatin kódexek, a Cureton által felfedezett szír, ill. az örmény fordítás) viszont kifejezetten a szűzi szülést hangsúlyozza. (Vö. Lk 16-18. lábj. Gromon András)
 
 
Apcsel: "A 16-ik fejezetben az elbeszélő hirtelen átvált elbeszélésében egyes szám harmadik személyéből az egyes szám első személyére, amely kétségessé teszi azon keresztény álláspont elfogadását, hogy egy személy – Lukács írta volna az Apostolok Cselekedetei című részt is. Lukács az Evangéliuma 24-ik fejezetében világosan megírja, mint szemtanú, hogy a feltámadást követte a jelenések eseménye, majd a mennybemenetel megtörténése, és mindez a csodatétel egy, és ugyanazon a szent napon ment végbe, tehát egy nap alatt. Mégis, az Apostolok Cselekedeteikben [1: 13] úgy olvassuk, hogy a mennybemenetel negyven nappal a feltámadás után történt. Több elkülönülő szakasz pedig többes szám első személyben íródik meg.

További betoldások:
Példabeszédek 22:17-23:12 ig terjedő szakasza más irodalmi műből került a bibliába.
"Achikár Bölcsessége" bár ez inkább asszir-babiloni gyűjtemény,
ugyanakkor ott vannak az egyiptomi Amenemope bölcsességei is, ami szintén egy gyűjtemény.
Tóbiás könyve – Ahickár regényéből kerül be.
 
A semleges kiegészítések
A másolói munka közben történő olyan kiegészítések a semleges kiegészítések, amelyek tartalmilag kapcsolódnak ugyan a szöveghez, és az adott szöveg másik evangéliumból való része tartalmazza a szöveget. A Máté 9:13 Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket.  Lukács 5:32 alapján hozzátettek a Mt. 9:13-hoz, a megtérésre. A másolók úgy érezték hiányzik valami: Hívjam a bűnösöket, de mire? hát a lukács alapján nyilván  – megtérésre. Úgy gondolták csak lemaradt a szövegből.
Sok másoló szintén nem tudta megállni, hogy ne egészítse ki a szövegeket. Például a Máté 26:3-ban a főpapok mellé odahelyezik az írástudókat.  Mt 27:41-ben szintén szerepel a főpapok mellett az írástudók kiegészítés.
 A Mt. 6:4,6-ban a „Megfizet neked” után odakerül: „nyilván”.
A Kolossé 1:23-ban több kézirat is a másolók Pál iránti elfogultságából így hangzik  „és én, Pál is ennek a hírnökévé, apostolává, szolgájává lettem.” Idővel a szolgája lettem maradt meg, a másik két rangnak díszítő elemként való alkalmazása nyilvánvalóvá vált.
A Gal 6: 17-ben Jézus helyett, Úr Jézus kerül a szövegbe. A Károli Biblia ma is így írja : „mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.” ugyanakkor a katolikus biblia visszatért az eredetibb „mert Jézus jegyeit viselem testemen.” Ezek a változatok a mai magyar nyelvű bibliákból leellenőrizhetőek. Érdekesség kedvéért az Új világ fordítás: „Jézus rabszolgájának bélyegeit hordozom testemen”
 
A Márk ev. 16 részének utolsó 12 verse betoldás (erről részletesebben az erről szóló fejezetben).
Dogmatikai szempont még a krisztuson és istenfián kívül: Lk. 2:41 az ő szülei helyett, József és Mária, ezt később visszaírták szüleire, 2:43, marad a változás- és az ő anyja. 
 
További betoldások a Lukács evangéliumában:
1:28 A korai iratokban ennyi van: "Örülj! Az Úr veled van" Ez egy szokásos üdvözlési forma, a későbbiekben kerül hozzá: Üdvözlégy, kegyelmbe fogadott, áldott vagy te az asszonyok között.
2:14 A korai iratokban: "A földön békesség a jóakarat embereinek." Ez változott át: A földön békesség és az emberekhez jóakarat. 
2:33 Jézus apja helyett, Józsefet írnak.
2:48 Egyszerűen kihagyják, hogy Jézus apja - összeegyeztethetetlen a dogmákkal.
4:18 Hozzáteszik - hogy meggyógyítsam a töredelmes szívűeket.
8:43 „és minden vagyonát orvosokra költötte” a korai iratok nem tartalmazzák
9:54 „amint Illés is tette”  a korai iratokban nem szerepel
9:55/b-56 „mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.” a korai iratokban nem szerepel
10:42 „kevésre van szükség valójában” a korai iratok nem tartalmazzák
17:36 „Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik” a legrégebbi kéziratokban nem található
22:43-44 „És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.” ez a két vers a legrégebbi kéziratokban nem szerepel
23:17 „Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.” a legrégebbi kéziratokban nem szerepel
23:34 „Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.” a legrégebbi kéziratokban nem szerepel
24:12 „Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.” a legrégebbi kéziratokban nem szerepel.
 
 
Alapelvek a hitelesség kritikai vizsgálathoz:
1, törekvés a legrégebbi irathoz – az újabbal szemben
2, törekvés a legnehezebb irathoz – a könnyebben olvashatóval szemben
3, törekvés a legrövidebb irathoz – a hosszabb kifejtéssel szemben
4, törekvés a leglogikusabb irathoz
5, törekvés a legelterjedtebb irathoz
6, törekvés a szerző stílusa szóhasználata felé
7, törekvés a dogmatikus előítélettől mentes irathoz.